A lemezből, illetve a deszkából épített csomagolás közötti választás rendszerint ár alapján dől el, ami kár, mert a kettő olyan módokon viselkedik eltérően, amelyek többet nyomnak a latban, mint az árkülönbség.
A lemezek melletti fő érv
A tömör deszka a nedvességtartalom változásával a szélessége mentén zsugorodik és duzzad. Egy hosszú hajóút alatt a gyárban még szorosan illeszkedő deszkák között hézagok nyílnak, a korábban ép kötések pedig kilazulnak. A lemeztermékek — a rétegelt lemez és az OSB — nem így viselkednek: keresztrétegelt felépítésük miatt nincs számottevő zsugorodás, és így nem nyílnak szét a kötések sem.
Ez az egyetlen tulajdonság az oka annak, hogy a többfordulós csomagolást rendszerint lemezből építik. A tömör deszkás láda minden úton romlik egy kicsit, ahogy a kötései kijátszódnak; a rétegelt lemez láda nem — ezért készülnek a bontható ládarendszerek is rétegelt lemezből, nem deszkából.
A rétegelt lemez osztályai — a különbség, amely számít
Nem minden rétegelt lemez alkalmas exportcsomagolásra. A német DIN 68705 szabvány két ragasztási osztályt különböztet meg, és a különbség éles:
- IF — csak zárt terekben, általánosan alacsony páratartalom mellett ellenálló. Nem időjárásálló.
- AW — erős nedvességterhelés esetén is ellenálló, és mérsékelten időjárásálló.
Ha a csomagolás rakparton fog állni, átkel a trópusokon, vagy a célállomáson a szabadban tárolják, az IF ragasztású rétegelt lemez szét fog rétegződni. Ezt érdemes a specifikációban tételesen leírni, nem pedig feltételezni, mert a kettő újonnan egyformán néz ki.
A szokásos furnérlemezek 4–15 mm vastagok, 3, 5 vagy 7 rétegben. A léctáblás lemezek, amelyek magja fenyőléc, nagyjából 15–32 mm-esek.
Az OSB-nél az EN 300 tölti be ugyanezt a szerepet: az OSB/1 általános célú, száraz környezetbe való, az OSB/2 teherhordó, száraz környezetbe, az OSB/3 teherhordó, nedves környezetbe, az OSB/4 pedig nagy teherbírású, nedves környezetbe. A nedvességnek kitett exportcsomagoláshoz az OSB/3 és az OSB/4 a mérvadó osztály — az OSB/1 és az OSB/2 beltéri termék.
Forgácslap: inkább ne
Ez külön címet érdemel, mert az olcsó csomagolásokban máig felbukkan. A forgácslapot nehéz szegezni, a vágott élei szálkásodnak, és általában véve alkalmatlan csomagolási felhasználásra.
Ami ennél is súlyosabb: a forgácslap ecetsavtartalma megemelkedett, ami korróziós kockázatot teremt. Klímavédett csomagoláson belül soha nem szabad használni — a forgácslapot tartalmazó, zárt burkolatú csomag tevékenyen korrodálja a saját tartalmát. Ha fémalkatrészeket csomagol, és valaki forgácslap-bélésű ládát ajánl, az ok arra, hogy továbbálljon.
A farostlemez más anyag, és 2–6 mm-es vastagságban megvan a maga helye; ott a szabály egyszerűen az, hogy a sima, víztaszító oldal mindig kifelé nézzen.
Az ISPM 15 csapdája
Ezen a területen ez a legdrágább félreértés, ezért érdemes pontosan fogalmazni.
A rétegelt lemez, az OSB, a forgácslap és a furnér mentesül az ISPM 15 alól — a ragasztóval, hővel és nyomással történő gyártás során ezek az anyagok már kártevőmentessé válnak, így sem kezelésre, sem jelölésre nincs szükség.
A mentesség azonban csak arra a csomagolásra vonatkozik, amely teljes egészében feldolgozott fából készül. A tömör fából készült talpszerkezetre szerelt, vagy tömörfa merevítőlécekkel és saroklécekkel épített rétegelt lemez láda nem mentesül. Ezek a tömörfa elemek egyértelműen a szabvány hatálya alá esnek, tehát hőkezelni és jelölni kell őket.
Mivel az ilyen láda rétegelt lemez doboznak látszik, és annak is nevezik, az exportőrök rendszeresen megégetik magukat. Ha a csomagolásban rétegelt lemez táblák és fűrészelt faanyag keverednek — és a legtöbb rétegelt lemez ládában valahol keverednek —, tekintse úgy, hogy a szabvány hatálya alá tartozik.
Egy kapcsolódó finomság: az ISPM 15 javításra vonatkozó rendelkezései szerint a rétegelt lemez cserepanelek saját kezelés nélkül is felhasználhatók kezelt csomagolás javításához, mert mentesülő feldolgozott faanyagnak minősülnek. Ez valóban hasznos egy többfordulós ládaállomány karbantartásánál.
Kötések és kötőelemek
A kivitelezés minősége gyakran többet számít az anyagválasztásnál. Néhány tény, amely eldönti, meddig bírja a csomagolás:
- A deszkák közötti kötések szilárdsága, a legjobbtól a leggyengébbig: csaphornyos és fecskefarkú, azután átlapolt, végül tompa kötés. A tompa kötésnek lényegében semmilyen hatása nincs a szilárdságra — pusztán a helyükön tartja a deszkákat.
- Szegek: a bordás és a csavart szárú szegek kihúzással szembeni ellenállása messze meghaladja a sima huzalszegekét. A szegfej mindig a vékonyabb elembe kerüljön. A tompa végű szeg kevésbé hasítja a fát, mint a hegyes. A kiálló vég visszahajtása jelentősen növeli a tartóerőt.
- A csavarokhoz előfúrt furat kell, amelynek átmérője a csavarátmérő mintegy fele, mélysége pedig a szár hosszának körülbelül 70%-a — és be kell csavarni őket, soha nem beverni.
- Feszítőcsavarok: a fej a ládán kívülre, süllyesztve kerüljön, belül önzáró anyával és alátéttel rögzítve, a furatban legfeljebb 1 mm játékkal.
Melyiket válassza
A tömör deszka az egyutas csomagoláshoz, a nehéz és robusztus tárgyakhoz, a szellőzést igénylő nyitott ládákhoz, valamint azokhoz a helyzetekhez illik, ahol valószínű a helyben beszerezhető faanyaggal végzett javítás. Egységenként rendszerint olcsóbb, és a szállítások jelentős részéhez teljesen megfelelő.
A rétegelt lemez a többfordulós rendszerekhez illik, a hosszú tengeri utakhoz, ahol a kötések épsége számít, a zárt, portömör burkolatot igénylő nagy értékű vagy érzékeny tartalomhoz, valamint az ismételten össze- és szétszerelendő, bontható kialakításokhoz.
Az őszinte összegzés az, hogy az exportcsomagolás többsége hibrid — rétegelt lemez panelek tömörfa vázon és talpszerkezeten —, ami egyesíti a lemezek méretstabilitását a tömör fa szilárdságával és javíthatóságával. Csak arra ügyeljen, mit jelent ez a hibrid az ISPM 15 szerinti kötelezettségeire nézve.
